2014. augusztus 26.

Alázatosság, figyelem, nyitottság minden új iránt. Ezt még Hobótol tanultam, aki egy egész albumot szánt arra, hogy vezesse a csavargókat útjukon. Bár mai napig azon gondolkodom, hogy Hobo vajon tényleg ismeri a csavargók jeleit, vagy ne legyek ennyire földhözragadt? Végétre is, mindenki csavargó saját életútján...

Ez a nyár hamarabb telt el, mint eddig bármelyik. Felét lefoglalta mindenféle ügyes-bajos dolog: érettségi, felvételi. A másik felét pedig a táborok, és a barátaim. Annyi mindent csináltam az elmúlt hónapokban, és mégis, mikor van pár percem megszusszani egy asztal mellett, már állnék is fel, mennék tovább, tenni akarok, tanulni, gyarapodni. Nem akarom, hogy bolondságokról beszéljenek körülöttem, nem akarom, hogy értetlenkedjenek az emberek. Legyenek befogadóak, és csillogjon a szemük az értelemtől. Csillogjon a szemük, ha eszükbe jut, mennyi mindent tanulhatnának épp abban a pillanatban, és a gondolat hevétől pattanjanak fel az asztaltól, és lássanak neki. Mindenki foglalkozzon valamivel amit élvez csinálni, ami lefoglalja, ami hasznos - ami boldoggá teszi. Körülöttem senki se legyen lusta, nekem ne mondja senki, unatkozik. Annyi minden van még, mit fel kell fedeznie az embernek, hogy van itt idő unatkozni? Sorozatozz egész nap, vagy rajzolj órákon keresztül; tanulj meg valami újat - mondjuk bánni a photoshoppal, vagy az illustratorral. Menj biciklizni, és kosarazni. Ha mást nem, bográcsozz a barátaiddal, majd szervezzetek beer-pong bajnokságot. 
Aludd ki magad.
Nyugodj meg.
Majd gyere vissza.